cs
Giacomo Puccini: A fecske
Magyarország (2019). A fecske, Puccini egyik háromfelvonásos operája eredetileg a bécsi Karltheater operettműhelyének megrendelésére, operettnek készült. A műhöz a Luxemburg grófja szövegkönyvírója, Alfred Maria Willner szállította a történetet, ám Puccini már az alkotási folyamat egészen korai szakaszában sietett leszögezni, miszerint: "Én operettet soha nem fogok írni; vígoperát igen." Puccini, busás honorárium fejében is csak azzal a feltétellel fogott hozzá a komponáláshoz, hogy Olaszországban soha nem fogják bemutatni a művet. Az eredeti partitúra valami egyveleg volt a Bohéméletből és a bécsi operett ismert fordulóiból; egy adag Kaméliás hölggyel megfűszerezve. A helyszín Párizs, a hangulat pedig bécsi volt. Mikor Puccini kézhez kapta a szöveget, a postafordulóval vissza is küldte, miután Willner munkáját túlságosan „laposnak” ítélte meg. A bécsiek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, Milánóba utaztak, ahol szerződési jogaikra hivatkozva heves vitákat folytattak Puccinivel. Végül a zeneszerző beleegyezett, hogy befejezi a darabot, azzal a feltétellel, hogy a librettó átalakítását Giuseppe Adami jól bevált librettistája fogja elkészíteni. Puccini egy angol barátnőjének 1914 nyarán így jellemezte készülő művét: "Könnyű, érzelmes, helyenként komédiába hajló opera - de kellemes, tiszta, könnyen énekelhető a maga keringőzenéjével, lendületes és magával ragadó dallamaival...amolyan válaszféle a mai kor visszataszító zenéjére.".
Více informacíO pořadu
Magyarország (2019). A fecske, Puccini egyik háromfelvonásos operája eredetileg a bécsi Karltheater operettműhelyének megrendelésére, operettnek készült. A műhöz a Luxemburg grófja szövegkönyvírója, Alfred Maria Willner szállította a történetet, ám Puccini már az alkotási folyamat egészen korai szakaszában sietett leszögezni, miszerint: "Én operettet soha nem fogok írni; vígoperát igen." Puccini, busás honorárium fejében is csak azzal a feltétellel fogott hozzá a komponáláshoz, hogy Olaszországban soha nem fogják bemutatni a művet. Az eredeti partitúra valami egyveleg volt a Bohéméletből és a bécsi operett ismert fordulóiból; egy adag Kaméliás hölggyel megfűszerezve. A helyszín Párizs, a hangulat pedig bécsi volt. Mikor Puccini kézhez kapta a szöveget, a postafordulóval vissza is küldte, miután Willner munkáját túlságosan „laposnak” ítélte meg. A bécsiek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, Milánóba utaztak, ahol szerződési jogaikra hivatkozva heves vitákat folytattak Puccinivel. Végül a zeneszerző beleegyezett, hogy befejezi a darabot, azzal a feltétellel, hogy a librettó átalakítását Giuseppe Adami jól bevált librettistája fogja elkészíteni. Puccini egy angol barátnőjének 1914 nyarán így jellemezte készülő művét: "Könnyű, érzelmes, helyenként komédiába hajló opera - de kellemes, tiszta, könnyen énekelhető a maga keringőzenéjével, lendületes és magával ragadó dallamaival...amolyan válaszféle a mai kor visszataszító zenéjére.".